Gördülőcsapágy

GÖRDÜLŐCSAPÁGY

(Most minden megfakul és az arc-sarokra kúszó fényvillanás takarja le lépteid nyomát.)

Gördül a gördülő,
ki az, aki kigördülő vonat elé száguld az állomásról?
Mert már nem szól álom másról, mint egy másik reménykedő álló másról.
Gördül.
Garázsba gördülő visszamerülés,
mely tompán csap majd ágyba, és mondd, kérlek, hogy most nem én vagyok az az árva, ki halálra várva vár a határban.
Ez most más. Bár félig-meddig becsapás, mint a határtalan csillagos ég, ami talán én is lehetnék, ha egyszer végre határtalanul tudnék határokat szabni közénk.
Ő,
Azt mondom, Te meg én,
csak két ülő közt nem fér meg a kékülő második, mi emlékként benne él, hogy mindkét fél nem fél,
míg egészként elérnek a viharos szirtjük korlátoltságáig…




Reblog